Egy vezetői csapat arról beszél, hogy "jövőre ez a folyamat nagyrészt AI-ra fut", és mindenki bólint. Ami ezután történik, az asztal körül fejenként eltér. Az egyik igazgató egy olyan feladatra gondol, amelyet az AI teljes egészében átvesz. A másik egy olyan feladatra gondol, amelyet az AI előkészít, egy ember pedig jóváhagyja vagy elutasítja. A harmadik valójában olyasmire gondol, ami emberi munka marad, csak gyorsabban támogatva. Ez a különbség ritkán kerül szóba, mielőtt a költségvetést, az ütemtervet vagy a létszámtervezést rögzítenék.
Ez a lényege annak, hogy egy ambíció túl nagy a szervezetnek: nem az, hogy az ambíció túl magasra tör, hanem hogy senki sem rögzítette, mit feltételez az ambíció valójában. Egy ambíció, amely AI-munkát feltételez, más képességeket igényel, mint ugyanaz az ambíció AI nélkül. Ez a fordítás nélkül az ambíció csak egy mondat, nem terv.
Az AI ma már részben átveszi a munkafolyamatokat, egyes vállalatoknál jobban, mint másoknál. Ez a különbség nem elsősorban a technológiában rejlik, amely a versenytársak számára gyakran ugyanolyan hozzáférhető. Abban rejlik, hogy egy szervezet képes-e élesen elkülöníteni három kategóriát: olyan munkát, amelyet az AI önállóan átvehet, olyan munkát, amelyet az AI részben végez, emberi felügyelet mellett, amely indoklással jóváhagy vagy elutasít, és olyan munkát, amely emberi munka marad. Azok a vállalatok, amelyek ezt a besorolást feladatonként elvégezték, egy ambíciót annak kimondása előtt tesztelhetnek. Azok a vállalatok, amelyek ezt nem tették meg, csak akkor fedezik fel a besorolást, amikor megpróbálják megvalósítani az ambíciót, és ekkor a késedelem már megtörtént.
Egy ambíció, amely egy fél A4-es lapra elfér, általában négy különböző dolgot rejt el. A vízió: hol szeretne állni a szervezet hosszú távon. A vision state: ebből mi már valóság, és mi még csak vágy. A target: a konkrét cél a következő időszakra. A target state: minek kell működnie, mielőtt ez a cél elérhető lenne. E négy réteg külön megnevezése nélkül a vezetőség folyamatosan a vízióról beszél, miközben a targetre gondol, vagy fordítva. Az A víziónk túl homályos, hogyan tegyem konkréttá éppen ezzel az első réteg-problémával foglalkozik: egy vízióval, amely inspirál, de nem tesztelhető.
Az ambíciópróba a négy réteget nyolc szervezeti felkészültségi dimenzió mellé helyezi: többek között adatminőség, folyamatérettség, döntési jogkörök, és a kapacitás, hogy felügyeletet szervezzenek olyan munkára, amelyet az AI részben átvesz. Minden dimenziót öt bizalmi kapu (confidence gate) mentén tesztelnek, a "még nincs rálátásunk" -tól a "ez a gyakorlatban bizonyított, nem csak papíron" -ig. Egy ambíció nem alkalmatlan azért, mert egy dimenzió alacsonyan pontoz. Akkor alkalmatlan, ha a target azt feltételezi, hogy egy dimenzió már magasabban áll, mint amit a kapuk igazolnak.
A sorrend, amelyben a dimenziókat kezelik, önmagában is egy választás, és nem mindig magától értetődő: néha a döntési jogot előbb kell rendezni, mielőtt az AI-munka felügyeletének értelme lenne, néha pedig fordítva. A Milyen sorrendet tart, ha három dimenzió egyszerre marad le éppen ezzel a szűk kereszttmetszettel foglalkozik.
Az ambíciópróba nem ad olyan számot, amely az ambíciót jóváhagyja vagy elutasítja. Dimenziónként ad egy sor kérdést, és ezekre a kérdésekre a válasz egy becslés, nem egy mérés. Két dimenziónál a becslés meglehetősen szilárd, mert a szervezetnek már van tapasztalata hasonló munkával. Más dimenzióknál, különösen ahol az AI-munka felügyeletéről van szó, amelyet még nem próbáltak ki korábban, a becslés egy rövid kérdéskör alapján készül, és az eredmény ekkor elsősorban azt jelenti: itt további vizsgálat szükséges, nem azt: itt a válasz. Egy eredmény, amely egyetlen vezető egyetlen tippjén alapul, keveset mond. A próba csak akkor válik jelentőségteljessé, ha több, a szervezetben eltérő pozíciót betöltő ember végigmegy rajta, és összevetik a válaszaikat. Ez az összehasonlítás, és annak értékelése, hogy egy javulás valójában mit hoz, külön kérdés: a hogyan méri, hogy egy javulás valóban megvalósult-e ezzel foglalkozik. Az ok, amiért a felkészültség nem egyetlen szám, hanem egy sor kérdés, a miért nem egy szám, hanem egy sor kérdés a felkészültség című írásban van kifejtve.
Ha a nyolc dimenzió és öt kapu mutat valamit arról, hol áll a szervezet, a következő kérdés, ki végezze el a munkát a szakadék áthidalásához. Az ambíciópróba az eredményt képességekké fordítja, azokat pedig szerepekké és döntési jogkörökké: ki dönt arról, mikor hagyják jóvá az AI-munkát, ki felelős, ha a felügyelet meghiúsul, ki rögzíti, mi változott. Ez nem személyzeti kérdés abban az értelemben, hogy ki marad és ki távozik; erre saját jogi követelmények vonatkoznak, amelyekkel itt nem foglalkozunk. Arról van szó, ki hozhat meg melyik döntést. A Kire van szükség ahhoz, hogy az AI által végzett munka sikeres legyen és a Mit rögzít a döntési jogkörökről egy változás során mélyebben foglalkozik ezzel a fordítási lépéssel.
Az ambíciópróba a szervezetről mond valamit: készen áll-e az ambíció hordozására. Nem mond semmit arról, hogy ebben a konkrét vállalatban mely feladatokat lehet ténylegesen AI-ra átvinni. Ez a kérdés, feladatonként megválaszolva, az FTE TO AI munkaszkennelésének (werkscan) területe.
A teljes ambíciópróba még épül. Ezt megelőzően ingyenes felkészültségi ellenőrzés áll rendelkezésre: nyolc rövid kérdés, dimenziónként egy, amelynek eredménye képet ad arról, hol áll a szervezet a legmesszebb, és hol a legkevésbé. Nincs szám, nincs garancia, de van egy első betekintés abba, miről kell valójában szólnia a vezetőségi beszélgetésnek, mielőtt a következő ambíciót kimondanák.
Vertel wat u wilt bereiken, dan kijken we samen wat daarvoor moet staan.
Answers come from this site’s knowledge base. Not tailored advice, and not a scan of your company.