Egy AI-projekt, amely az IT-nél akad el, ritkán technikai probléma. Olyan projekt, amely soha nem kapott tulajdonost az IT-n kívül. Az IT felépít egy modellt, egy pipeline-t, egy integrációt — és arra vár, hogy valaki megmondja, mely munka fog most másképp zajlani. Ha ez a személy nincs jelen, vagy nincs mandátuma, a projekt ott marad, ahol felépítették.
Minden vállalat egyes részeiben már zajlik a munka elmozdulása. Nem bejelentésként, hanem gyakorlatként: a munka egy része önállóan elvégezhető egy rendszer által, egy része akkor végezhető el egy rendszer által, ha egy ember jóváhagyja vagy elutasítja az eredményt indoklással, és egy része emberi munka marad, mert az ítélet, a felelősség vagy az ügyféllel való kapcsolat nem választható el ettől. Ez a hármas felosztás gyakorlatilag minden folyamaton áthúzódik — nem osztályonként, hanem feladatonként.
A különbség egy olyan vállalat között, ahol ez működik, és egy olyan vállalat között, ahol a projekt elakad az IT-nél, ritkán a technikában rejlik. Abban rejlik, hogy ki határozta meg, mely feladatok melyik kategóriába tartoznak, és ki jogosult azt kimondani: ez a munka elmozdul, ez pedig marad, ahogy van. Ennek a meghatározásnak a híján az IT olyat épít, amit senki nem meri termelésbe állítani, mert senki nem hozta meg azt a döntést, amit ez megkövetel.
Egy AI-projekt, amely az IT-nél akad el, jellemzően három dolog egyikét nem tartalmazza:
Egy ambíciót, amely túllép egy pilotnál. Ha a "meg tudjuk ezt építeni" kérdésre van válasz, de a "mely munka változik meg ettől strukturálisan" kérdésre nincs, akkor nincs mire skálázni. Melyik ambíciót jobb egy évvel elhalasztani arról szól, mi a különbség egy most megvalósítható ambíció és egy olyan ambíció között, amely előbb valami mást igényel.
Egy választ arra, mit dönthet és mit nem dönthet el egy rendszer felügyelet nélkül. Ez a válasz nem az IT-nél van, hanem az adott munkát végző osztálynál és a compliance-nál. Mit tesz, ha az ambíció megvalósítható, de a compliance nem leírja, mi történik, ha a technika készen áll, mielőtt a keretek készen állnának.
Egy döntési jogot az IT-n kívül. Valakinek a vonalban — nem az architektúrában — ki kell tudnia mondani, hogy egy feladat elmozdul, és a felszabaduló kapacitást máshol hasznosítják. Amíg ez a döntés az IT-nél marad, addig a projekt is ott marad, mert az IT-nek nincs ilyen mandátuma, és nem is kellene, hogy legyen.
Egy ambíciótesz négy szinten rögzíti, mi az ambíció — a vízió, a kívánt állapot, a konkrét cél, és az az állapot, amit ez a cél megkövetel — és dimenziónként megvizsgálja, hogy a szervezet készen áll-e erre. Ez nem méri, mire képes technikailag egy rendszer. Ez egy becslés arról, mit kell még elrendeznie a szervezetnek, mielőtt a munka valóban elmozdulna: döntési jogokat, felügyeletet, adatokat, felelősséget.
Ez a becslés soha nem kőbe vésett. Annyira jó, amennyire jó az alapjául szolgáló információ, és ez az információ gyakran hiányos abban a pillanatban, amikor egy vezetőség elkezdi vele foglalkozni. Egy dimenzió, amely készen állónak látszik, mert senki nem tette fel a megfelelő kérdést, nem áll készen — ez az eredmény ekkor inkább arról szól, mit nem vizsgáltak még meg. Fordítva egy dimenzió rossznak tűnhet, míg a probléma kicsi, amint valaki megkapja a jogosultságot a megoldásához. A teszt rendezi, hol áll a szervezet; nem helyettesíti a feladatok tényleges vizsgálatát.
Az alapkérdésre — mely munkát lehet ebben a vállalatban valóban átvenni AI-val, részben vagy egészben — a FTE TO AI munkaelemzése ad választ, feladatonként, nem osztályonként vagy funkciónként. Erre a megkülönböztetésre szükség van, mert egy funkciószinten megítélt projekt mindig elakad az IT-nél: a funkciók nem változnak, a feladatok igen.
Egy egyedi AI-projekt elakadása jellemzően egy tünet. Gyakran nincs folyamatos képe annak, hogyan alakul a nyolc készenléti dimenzió az idő során, és ugyanaz a dimenzió évről évre a szűk keresztmetszet marad anélkül, hogy ezt valaki megnevezné — lásd mit tesz egy dimenzióval, amely évek óta megakad. Egy ambíció, amely papíron kicsinek tűnik, gyakran olyan képességeket igényel, amelyek csak akkor válnak láthatóvá, ha valaki a nyolc dimenzió mellé helyezi őket; ez az átfordítás áll a középpontjában milyen képességekre van szüksége szervezetemnek ehhez az ambícióhoz című cikknek. És egy projekt nem akad el az IT-nél, ha a vezetés már eleve nem ért egyet abban, mit jelent az ambíció — erről szól hogyan hozom egy vonalra a vezetőségemet.
Az ilyen folyamatból eredő személyzeti döntésekre mindig a saját jogszabályi követelmények vonatkoznak; egy ambíció- és készenléti teszt ezekhez nem szolgál alátámasztásul, és nem is ezt a célt szolgálja.
Az ingyenes készenléti ellenőrzés nyolc rövid kérdésből áll, egy-egy dimenziónkénti, és első képet ad arról, hol áll legelőrébb a szervezet, és hol nem. Nem ítélet és nem végpont, hanem kiindulópont ahhoz, hogy a beszélgetést az IT-n kívül is lefolytassák, mielőtt újra felépítenek egy projektet, amelyre senki nem vár. A teljes ambíciótesz, a négy réteggel és az öt confidence gate-tel, jelenleg épül.
Vertel wat u wilt bereiken, dan kijken we samen wat daarvoor moet staan.
Answers come from this site’s knowledge base. Not tailored advice, and not a scan of your company.