A horeca olyan munka, amely csúcspontok körül összpontosul: a hét órai vacsora, a szombat este, a hétvége, amely tele van foglalásokkal és eseményekkel. Sok óra megy vendégkapcsolatra, elkészítésre, a felszolgálásra magában a pillanatban, és a körülötte lévő szervezésre — beszerzés, tervezés, beosztások, készlet. Ez teszi a szektort érzékennyé két olyan dologra, amelyeknek látszólag kevés közük van egymáshoz, de mindkettő meghatározza, mit tehet itt az AI: a kereslet kiszámíthatatlanságát, és azt, mennyire forog a vendégélmény egy emberen, aki egy másik emberre reagál.
Ez a kombináció irányítja az eredményt. A kiszámítható munka, amely a közvetlen vendégkapcsolattól elválik — beosztási koncepciók, beszerzési javaslatok, készletjelzések, a személyzeti létszám tervezése a várt forgalom alapján — alkalmas arra, hogy az AI átvegye. A munka, amely magáról a pillanatról szól, az asztal melletti improvizációról vagy egy nehéz vendéghelyzet felméréséről, emberi munka marad, vagy legalábbis folyamatos emberi felügyeletet kíván.
A horeca egyes részein már zajlik az elmozdulás. Foglalási rendszerek, amelyek maguk javasolják, hogyan lehet a legjobban megtervezni egy estét. Beszerzési javaslatok, amelyek együtt olvasnak a fogyással és a romlással. Beosztási koncepciók, amelyek figyelembe veszik a várt forgalmat, ami már egészen más feladat, mint magát a beosztást jóváhagyni vagy hozzáigazítani ahhoz, ki beteg az adott héten. Ez utóbbi — a jóváhagyás, a korrekció olyan információ alapján, amit a rendszer nem tudhatott — a második kategória: az AI teszi meg a javaslatot, egy ember jóváhagyja vagy elutasítja, és megmondja miért.
A harmadik kategória, a vendégkapcsolat maga, mozdul el a legkevésbé. Egy vendég, akinek panasza van a felszolgálásról, egy csapat, amelynek improvizálnia kell, amikor a konyha lemarad, egy sommelier, aki érzi, mi illik egy társasághoz — ez emberek dolga marad, nem azért, mert az AI ezt nem próbálhatná meg, hanem azért, mert a kapcsolat értéke nagyrészt az emberiben rejlik.
Miért megy ez egyik vállalatnál gyorsabban, mint a másiknál? A különbség gyakran nem a technikában rejlik, hanem abban, hogy van-e valaki a szervezetben, aki tulajdonosa a döntésnek. Egy lánc központi beszerzési funkcióval viszonylag gyorsan bevezethet egy AI beszerzési javaslatot, mert már van egy hely, amely birtokolja azt a folyamatot, és amelynek jogosultsága van módosítani azt. Egy önálló üzlet, ahol a tulajdonos maga vásárol be, tervez és szolgál fel, nélkülözi ezt a szétválasztást a javaslat elbírálója és a munka végzője között — és ezért marad az AI ott gyakrabban egy ötlet, mint egy gyakorlat.
A horeca vezetőségei olyan ambíciókat fogalmaznak meg, amelyek önmagukban logikusan hangzanak: kevesebb idő a tervezésre, több figyelem a vendégre, gyorsabb reagálás a keresletre. A probléma csak akkor keletkezik, amikor ezt az ambíciót egy szinttel lejjebb kell lefordítani. Mit jelent a „kevesebb idő a tervezésre” a floormanagernek, aki most maga állítja össze a beosztást? Ki bírálja el majd egy rendszer javaslatát, és van-e ennek a személynek erre jogosultsága és ideje? Ha ez a fordítás nem történik meg, az ambíció egy mondat marad egy stratégiai dokumentumon, míg a munkapadlón más elképzelés marad arról, mi fog megváltozni.
Ez egy olyan minta, amely nem egyedi a horeca szektorra. Más szektorok, amelyekben erős csúcspontok és sok operatív munka van, hasonló kérdésekkel találkoznak, ahogyan az látható a szabadidő-ágazat AI-ambícióiban, ahol a szezonális csúcsok és a vendégkapcsolat egyformán nagy szerepet játszanak. A horeca szektoron kívül is visszatérő téma a szakadék az ambíció és a munkapadló között, például abban, hogyan vonja be a munkapadlót egy stratégiába anélkül, hogy a folyamat végtelenül tartana. És aki azt tapasztalja, hogy egy víziómondat, mint „több idő a vendégre”, mindenkinek mást jelent, esetleg felismeri magát abban a kérdésben, hogyan tehető konkréttá egy homályos vízió.
Az ambíció AI-elvárás nélkül más dolgokat követel egy szervezettől, mint az az ambíció, amelyben az AI már feltételezett. Egy lánc, amely elvárja, hogy a beosztási javaslatok hamarosan egy rendszertől érkezzenek, először el kell rendeznie, ki bírálja el azt a javaslatot, milyen információ alapján, és milyen jogosultsággal térhet el attól. Ez nem technikai kérdés, hanem döntési jogokról szóló kérdés: ki jogosult korrigálni az AI javaslatát, és fel van-e ehhez készítve az illető.
Ott szokott elsőként megcsikorulni. Nem a technikában, hanem abban a kérdésben, hogy a felügyeletet gyakorló szerep már létezik-e, vagy be van-e rendezve arra a feladatra. Egy floormanager, akit soha nem kértek meg, hogy bíráljon el egy AI-javaslatot, nem tudja magától, mire kell figyelnie, vagy mikor kell nemet mondania.
Az, hogy egy adott horeca vállalatnál konkrétan mely munka vehető át valóban az AI által, mely munka kíván felügyeletet, és mely munka marad emberi munka, nem válaszolható meg általános kifejezésekkel — ez láncról láncra, üzletről üzletre, csapatról csapatra különbözik. Ez a kérdés feladatonként megválaszolható a FTE TO AI munkafelméréssel.
Az ebből az elmozdulásból esetlegesen következő személyzeti döntésekre saját törvényi követelmények vonatkoznak; ez nem olyan téma, amelyről ez az oldal állításokat tenne.
Aki tudni akarja, hol áll jelenleg a saját szervezete, kezdheti az ingyenes felkészültség-ellenőrzéssel: nyolc rövid kérdés, egy-egy minden dimenzióra, amelynek eredménye egy kép arról, hol áll a szervezet a legelőrébb, és hol a legkevésbé. A teljes ambíciótesztet, a vízió és a target state négy rétegével, valamint a szerepekre és döntési jogokra való lefordítással, még fejlesztik.
Vertel wat u wilt bereiken, dan kijken we samen wat daarvoor moet staan.
Answers come from this site’s knowledge base. Not tailored advice, and not a scan of your company.